A valódi változás felé vezető út Magyarországon és Komlón is ugyanaz: április 11-én a Fideszre szavazni, kétszer. Ahhoz, hogy valós esélyünk legyen kikeveredni abból a zsákutcából, amit az elmúlt nyolc év jelentett az országnak és városunknak, először az országos parlamenti választásokat kell megnyernünk.
Sokan kérdezhetik, miért fontos az, hogy mindkét szavazatukkal is a polgári pártszövetséget támogassák. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához röviden ki kell térni a magyar választási rendszer sajátosságaira.
Az 1989-ben, a rendszerváltáskor kialakított magyar választási rendszer is az akkor jellemző kompromisszumok eredménye. Ezek a kompromisszumok sokszor több negatív következménnyel jártak, mint pozitívummal, ez ma már aligha kérdéses.
Választási rendszerünk két történelmi hagyományt egyesít: kombinálja a többségi (egyéni) és az arányos (pártlistás) rendszert. Ezt az úgynevezett vegyes választási rendszert 1989-ben alapvetően a német szövetségi állam választási rendszerének figyelembevételével alakították ki a kerekasztal tárgyalásai során. Lényege az, hogy megpróbálja a választói akaratot a lehető legkövetkezetesebben érvényesíteni, a kormányozhatóság megtartásával.
A részletekben való elmerülés nélkül meg kell említeni a két fő elemet, hogy közérthető legyen, miért kell mindkét voksát a Fideszre adnia annak, aki valós és átfogó váltást akar az ország életében.
A magyar választó két szavazati lapon nyilváníthatja ki akaratát: az egyéni és a területi listáson. Az egyéni képviselői választói lapon a választó a felsorolt személyek közül választhat egyet, itt leegyszerűsítve a legtöbb szavazatot kapó jelölt nyer az első vagy a második választási fordulóban.
A területi listás elem ennél jóval bonyolultabb, esetünkben a baranyai megyei listának van jelentősége. A területi listákon pártokra szavazunk, pontosabban pártok listájára.
A szavazólapra kerülés az egyéni választókerületi ajánlásokra épül: az a párt állíthat megyei listát, amelynek az adott területen lévő egyéni választókerületek negyedében, de legalább kettőben van egyéni jelöltje.
Területi listás ágon osztják ki a magyar parlamentben a második legtöbb mandátumot, maximum 152-öt. Baranyára ebből maximum 6 mandátum esik. (Egyéniben 176 körzet van, 58 képviselő kerül ki minimum az országos listáról.) Belátható, hogy a választás alapvetően az egyéni körzetekben és a területi listákon dől el, hiszen a 386 kiadható helyek zöme ezen a két ágon található.
Nem mindegy, hogy a maximálisan kiadható hat baranyai listás helyből hányat nyer el a Fidesz-KDNP lista. Ha valaki megosztja szavazatait a két lapon, azaz Polics Józsefre, a Fidesz jelöltjére szavaz az egyéni jelöltek között, de más pártra a területi listán, azzal sokat árt az általa támogatott politikai erőnek. Ekkor ugyanis az a párt, esetünkben a Fidesz és szövetségesei, elveszti annak lehetőségét, hogy a területi listáról is megfelelő számú mandátumot kapjon. Ennek végső soron az lehet a következménye, hogy a polgári oldal, ha nem szerez egyedül többséget az új parlamentben, nem alakíthat végre olyan kormányt, amely tiszta felhatalmazással bír.
Egy párt, ha megnyeri ugyan a választást, de a parlamenti többség megszerzése érdekében koalíciót kell kötnie más pártokkal, kénytelen olyan egyességeket is kötni, amelyek ártanak eredeti programjának. Ha tisztán a Fidesz és szövetségesei alakíthatnak kormányt, az végre olyan helyzetet teremthet, amikor a polgári kormány rossz kompromisszumok megkötése nélkül fejezheti be a rendszerváltást.
A szétszavazás (így nevezik a politikai zsargonban azt, ha valaki megosztja szavazatait az egyéni és a listás ág között) alapvetően befolyásolhatja a választások végeredményét, 2006-ban és 2002-ben is döntő szerepe volt abban, hogy nem polgári kormány alakult. Az MSZP szavazók tudatosabb kis része átszavazott listán az SZDSZ-re, tudván, ha bejutatja a kisebb baloldali pártot, az szövetséget fog alkotni később a győztes nagyobb párttal. Ez döntőnek bizonyult az elmúlt két választáson.
Ma az előrejelzések hárompárti parlamentet valószínűsítenek, amit a Fidesz-KDNP, a Jobbik és az MSZP fog alkotni. Ez utóbbi két párt programja, mondanivalója összeegyeztethetetlen a polgári szövetségével. (Az MSZP-re sok szót nem érdemes vesztegetni, a Jobbik egy másik bejegyzés tárgya lesz.)
Belátható, ha valaki megosztja a szavazatát a két lapon, egyik szavazatával gyakorlatilag a Fidesz és programja ellen szavaz, hiszen nem lesz olyan párt az új parlamentben, amellyel érdemes és lehet is koalíciót alkotni. Így a szétszavazás gyakorlatilag a reális változás esélyeit csökkenti.
Szabó Tibor
történész
